ifj. Benedek Jenő

1939. június 13-án született Csongrádon, Piliscsabán él. Szolnokon kezdte iskoláit, majd a budapesti Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban érettségizett 1957-ben. 1957 és 1963 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola hallgatója, Pap Gyula, majd Bernáth Aurél tanítványa. 1963-tól 1969-ig a Fiatal Művészek Stúdiójának, 1963-tól a Művészeti Alap, majd a MAOE, 1973-tól a Magyar Képzőművészek Szövetségének tagja. 1966-tól 1977-ig a budapesti Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola művésztanára. 1970-től 1973-ig Derkovits-ösztöndíjas. Az utóbbi években a festészet mellett computer grafikákkal is szerepel hazai és nemzetközi kiállításokon. Az I. Nemzetközi Spanyolnátha Küldeményművészeti Biennále (www.mailart.hu) kiállítója.

Mail art és a „neve nincs dimenzió"


ifj. Benedek Jenőifj. Benedek Jenőifj. Benedek Jenőifj. Benedek Jenőifj. Benedek Jenőifj. Benedek Jenőifj. Benedek Jenőifj. Benedek Jenőifj. Benedek Jenőifj. Benedek Jenőifj. Benedek Jenőifj. Benedek Jenőifj. Benedek Jenőifj. Benedek Jenőifj. Benedek Jenőifj. Benedek Jenőifj. Benedek Jenőifj. Benedek Jenőifj. Benedek Jenőifj. Benedek Jenőifj. Benedek Jenőifj. Benedek Jenőifj. Benedek Jenőifj. Benedek Jenőifj. Benedek Jenő

A postal art, később mail art keletkezése az én értelmezésemben datálhatatlan. Úgy ahogy ismerem az 50-es, 60-as évektől zajló levél, -küldemény-, kapcsolatművészet (correspondence art) törekvéseit, kutatásait, kisérletezéseit, a posta nyújtotta lehetőségek széles körben történő használatát, de a valós tény az, hogy én nem vagyok ennek a pontosan körülírhatatlan műfajnak teoretikusa, sem igazán értő lexikális szakértője. Így az én legegyszerűbb reflexióim következnek most, azok, amelyek tevőleges munkámon keresztül fogalmazódtak meg, és gondolkoztattak el.
Lássuk hát: minek nevezzük a költők, írók (és más művészek), vagy a történelem gyönyörű kalligráfiával, esetleg művészi vésnökmunkájú pecsétekkel ellátott leveleit, a művészi képeslapokat, az igazi szerelmesleveleket, bélyegeket? Tudom, ez egy leegyszerűsített és hagyományos megközelítés, de bizony ez: „levél művészet" és „kapcsolatművészet".
Nem neveztük ki sokáig egybefogott körüket külön kiemelt művészeti ággá (igen, tudom van bélyegművészet stb.!), csak éltünk velük és mellettük. Aztán rácsodálkoztunk! Nézzük meg az ún. hétköznapi leveleket, csomagokat is, milyen „árulkodók". Egy hivatalos értesítés vagy magánlevél külleme, egy kommersz képeslap kiválasztása, egy fecnire írt pár szó, az írás gépi jelei, vagy kézi grafológiája, esetleg egy odavetett rajzocska, a papír, mindig közöl valami mást is a küldőjéről, és ha innen nézzük, sokszor ez lényegesebb, mint pl. egy formális üdvözlet direkt tartalma.
Hát akkor közölhetjük ezeket az olvasatokat is! (Ez persze csak egy lehetőség, egy szándék, mert ezeknek is lesz más újabb és újabb olvasata!) Legyenek bár komolykodók, esztétikusak, esetleg épp ezt tagadók, abszurdak, hülyeségnek tűnők, esetleg tényleg hülyeségek, vagy valóban mélyek és komolyak, azonban letagadhatatlanul a küldő szelleme megismerésének részei, amelyek a direkt tartalmat erősíthetik, még értelmezhetőbbé teszik, vagy akár gyengíthetik.
Egy „mail" nem más, mint hétköznapi eszközökkel történő teleportálása gondolatoknak, vélekedéseknek, élményeknek, érzelmeknek, ízléseknek, látványoknak, hangulatoknak, hangoknak, művészi elképzeléseknek, kísérleteknek, anyagoknak stb., (amelyek nem méretnagyságukkal hatnak elsődlegesen, bár ez sem kizárt, hiszen sok mindent elbír a posta) amelyek a befogadóban érzelmi, gondolati asszociációs láncot képesek generálni, sőt ezeket még újra transzformálni. A klasszikus művészeti alkotások nem ugyanezt teszik? Nem akarom-e egy festményemmel ugyanezt elérni? De igen!
A „mail art" eszközei egyszerűek — prózainak hat ugyan, de megfizethetőek, a „termékek" nem „árutermelésként" jelennek meg — és szinte határtalan szabadságot adnak az alkotónak. Összekapcsolhatók a föld különböző, akár legtávolabbi pontjai, mint ideghálózat közvetít szellemi információkat, és képes feloldani a különböző kultúrkörök és műfajok határait. Ma pedig itt a NET az E-mail! Ezért nevezhetem „neve nincs dimenzió"-nak — mert bár a hagyományos posta sem lovaskocsikkal működik már régóta —, az internet világában viszont ebben az értelemben a földi távolság már megszűnt, és az időtényező is gyakorlatilag a minimumra csökkent.
Emberi kapcsolatok, valamint a tőlem földrajzilag messzi tárgyakkal az interneten át rám ható kapcsolódások teremtése és művészi szabadság! Akárhogyan értelmezhetem: gondolattöredékek, vázlatok, fotók, elektrográfiai alkotások, computergrafikák, vagy csak „úgy valamik" rögzítése és megosztása másokkal, hogy ne váljanak semmivé. Ráterelhetem a figyelmet valamire, más megközelítési nézőpontokat adhatok, és esetleg szerezhetek egy jó percet vagy napot önzetlenül valakinek, valakiknek. Ez, ahogy mondják: „nem semmi"! Belefér az esztétikai normák tagadása (bár ennek nálam azért vannak — igaz, hogy tágan értelmezett — határai), és ennek tagadása. Nincs bigott irányzat, nincs betartandó „csak így és másként nem". Igaz, én hiszek az alapvető emberi etikai normákban, és most ART-ról beszélünk, amiben ez számomra evidens. Lehet célja csak egy valaki, egy csoport, réteg és szólhat egy részük a pillanatnak, a „levelek" életének véget vethet a papírkosár vagy a Delete gomb, de igenis teremnek szép számban széles közönség előtt kiállítható műtárgyak is és egyes darabok az úgynevezett örökkévalóságban is megállhatják helyüket. Sőt a ma még tömeges közönséges postai felbélyegzett leveleknek is nem kevés az esélyük a jövőben arra, hogy a régiségek közé soroljanak, vagy megjelenjenek művészeti aukciókon (mint ahogy ez már most is megtörténik történelmileg vagy történetileg kiemelt darabokkal).
Én személy szerint, mint festő sohasem gondoltam, hogy a mail art és a computerrel alkotott művek ennyire bejutnak világomba, igaz én a detektoros rádiótól és a hagyományos művészeti műfajoktól, eszközöktől indultam, és soha nem akartam múzeumokat rombolni, vagy legalábbis feltűnési vágyból hasonlót hirdetni. Szerettem és ma is szeretem a festészetet, a festéktubusok,
ecsetek világát, és lám mégis már sok éve sok órát töltök a computerrel is, amit besoroltam
eszközeim közé. Nyilván ennek tudható be, hogy főleg a képi megfogalmazásokkal foglalkozom leginkább, ezeket tartom igazán a saját üzenetközvetítőimnek, ezekben próbálom kiélni, kiteljesíteni magam, „játszani felnőttjátékaimat", melyeket mindig komolyan veszek. Élvezem a digitális „neve nincs dimenzió" nyújtotta lehetőségeket, ami, ha akarom virtuális, ha akarom hallható szavakká, vagy egy nyomtatón át valós tárgyi képpé tételét is jelentheti a saját, vagy mások akár csak felvillanó, vagy hosszabb létre szánt belső képeinek, ötleteinek. Ne felejtsük el viszont, hogy a gép csak gép, eszköz és a felhasználó a "szellem". A gép nem művész bármennyi tetszetős, rafinált effektust is bírjon létrehozni. Viszont egyre inkább nem elhanyagolható a hagyományos művészeti ágaknak és ennek az irányított gépi eszközzel létrehozott produktumoknak az egymásra hatása. Képzőművészet, tervezés, variálása egy témának, computerrel létrehozott kép, mail art, zene, irodalom, alkotói játékok és szándékok egy nagy körön belülre kerültek, és lehet, hogy ez a kör még elasztikusan tágulni is tud. Ki lát a jövőbe?