Szlaukó László

Szlaukó László

Képzőművész, 1945-ben született Eschwege-ben. A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete, a Kapos ART Egyesület, a Symposion, a Berzsenyi, a Magyar Szobrász és a Magyar Papírművészeti Társaság tagja. 1996-ban az Ökollégium Artgaléra alapítója.

Küldeményművészet sajátos felfogásban

( Mail Art — N. I.P.p. — és New Orwell)
Szlaukó LászlóSzlaukó LászlóSzlaukó LászlóSzlaukó LászlóSzlaukó LászlóSzlaukó LászlóSzlaukó LászlóSzlaukó LászlóSzlaukó LászlóSzlaukó LászlóSzlaukó LászlóSzlaukó LászlóSzlaukó LászlóSzlaukó LászlóSzlaukó LászlóSzlaukó LászlóSzlaukó LászlóSzlaukó LászlóSzlaukó LászlóSzlaukó LászlóSzlaukó LászlóSzlaukó LászlóSzlaukó LászlóSzlaukó LászlóSzlaukó LászlóSzlaukó LászlóSzlaukó LászlóSzlaukó LászlóSzlaukó LászlóSzlaukó LászlóSzlaukó LászlóSzlaukó LászlóSzlaukó LászlóSzlaukó LászlóSzlaukó LászlóSzlaukó LászlóSzlaukó LászlóSzlaukó LászlóSzlaukó LászlóSzlaukó LászlóSzlaukó LászlóSzlaukó LászlóSzlaukó LászlóSzlaukó LászlóSzlaukó LászlóSzlaukó LászlóSzlaukó LászlóSzlaukó LászlóSzlaukó LászlóSzlaukó LászlóSzlaukó LászlóSzlaukó LászlóSzlaukó László

A küldeményművészetről 1975 körüliek az első információim. A Fiatal Művészek Klubjában barátaim mutattak igazi Mail Art, vagyis postai úton elküldött, művészetnek szánt küldeményeket, amelyeket mindenféle külföldi művészektől kaptak. Ezek voltak: a Fluxus mozgalom, amiben nem vettem részt, csak rácsodálkoztam, és néhány érdekesebb felhívás közös gondolkodásra, kiállításra, amiben már én is részt vettem. Megtetszett a dolog demokratizmusa itt, ahol napi gyakorlat volt a zsűrizésnek álcázott cenzúra. A közegben, amiben mozogtam, szinte kikerülhetetlen volt, hogy ne ismerkedjem meg valami módon azokkal a művészeti ikonokkal, akik egyre rendszeresebben keresték fel a budapesti Fiatal Művészek Klubját, tartottak előadásokat, bemutatókat, kiállításokat. Abban az időben Beke László művészeti vezetésével sok friss művészeti eseményt, igazi különlegességeket élhettünk át. Az igazi ízét a dolognak G. A. Cavellíni budapesti látogatásán éreztem, értettem meg, amikor többször találkozhattam vele Galántai Gyuriék jóvoltából, és mert én raktam fel a kiállítást is, volt időm megrágni a dolgokat. Így szinte észrevétlenül sodródtam bele a küldeményművészetbe. Rövid, szellemesnek vagy magvasnak szánt üzenetek és művészbélyegek készítése következtek ezután. Ebben az időben, 1980 őszén készítettem a legnagyobb méretű Mail Art munkámat, Kettős expozíció (Double exposure) címmel. A 2 méteres hosszúságú fotópapírra életnagyságban ráfényképeztem magam, majd előhívás nélkül futárpostával vitték ki New Yorkba, Vernita Nemec részére. Ott neki rá kellett feküdnie az előhívatlan fotóra, és a testével kitakarnia engem, amikor egy pillanatra ismét megvilágította a fotópapírt. Azután lehetett előhívni a képet. Így az ő fotógrammjának a kontúrján belül, látható maradtam, a kép többi része eltűnt. Ez a munka az abban az időben készített performanszaim sorozatába illett. (Ember- Altamira- Nagaszaki 1976. júl.; Tokaj Régi kőbánya, Tájkép 1976. Budapest, Cavellíni faültetés 1980. május Budapest Ferenchalom, Születés 1980 júl. Billatáró, Kozmetikai Szalon 1980 nov. és 1982 febr. Bp. F. M. K. Önbüntetés 1981 jan. Bp., Önfelszámolás 1982. jún Bp., Tükrözés 1983. febr. Bp.) Az életem eseményeinek alakulása, (a munkahelyről való kirúgatás, a feketelistára kerülés) hozta magával, először csak dacból, a saját intézményeim megalapítását. Így alapítottam meg a Leather Art Center International (LACI) szakmai, (bőrműves- iparművész) dokumentációs központot, majd rájöttem: tudok én pártot is alapítani, a vezetettek pártját, a Nemzetközi Infantilis Ppártot. 1981 december 28-án, már felmondással a zsebemben, megfogalmaztam a manifesztumot, néhány magam által készített kitüntetéssel kitüntettem magam, és közben, néhány barátommal, keserűen vigyorogva jól leittuk magunkat. A NIPP alapító levele a következő:
„Ebben az erőszakkal terhes korban még mindig egyedül üdvözítő eszmék jegyében toborozzák tagjaikat, —  mert szükségük van vezetett tömegre, — régi és újabb pártok, melyekben lényeges és közös az ádáz harc a hatalom megszerzéséért, majd a görcsös erőfeszítések a mindenáron való birtoklásért, megtartásáért. Ezért a célért minden eszközt megragadnak, akár hullahegyeken át is vezessen az út. Úgy gondolom, az egyén, a homo sapiens már csak tömeg létében fontos, a társadalom sodrásában tehetetlenül kapaszkodva, ideológiák, pártok, hazug, soha be nem váltott ígéreteinek felülve, mindig kisemmizve vegetál. Ezért úgy határoztam: megalakítom a vezetettek pártját, mely manifesztálja állapotomat, korlátozott lehetőségeimet, kiszolgáltatottságomat, megalázhatóságomat, tehetetlenségemet. Az erőszak hatására infantilissá váló tömeg rám eső vetületeként az INFANTILIS PPÁRTOT. Ppártom nemzetközi, mert a világon bárhol aktuális, infantilis, mert mindenütt irányítanak — engedelmeskednünk kell. A Ppárt szót dadogva mondom, mert a feltétlen engedelmesség együtt jár azzal a szellemi beszűküléssel, amely már pszichés állapot, és elhülyüléshez vezet. A párt zászlaja a megadást jelző fehér zászló. Engedelmességet követelnek és megtanították, hogy az ellenkezés retorziókkal jár, és én ezt szeretném túlélni. Kényszerű paternaliz-musommal, ad abszurdumig vitt pártélet imitálással remélem kifejezni az ember és a hatalom abszurd viszonyát. A Ppárt egy tagú. Remélhetőleg ezzel sikerül hozzájárulnom az emberi társadalom azon tendenciájához, mely elemi egységre, az egyes emberre próbálja lebontani önmagát. A NIPp (Nemzetközi Infantilis Ppártot) mely egyszemélyes párt, állampolgári tehetetlenségem, és a közügyekbe, életem, sorsom alakításába való beleszólásom lehetetlensége miatt hoztam létre. Budapest 1981 12. 27-28. Szlaukó László a NIPp alapítója, elnöke és egyetlen tagja. Az igazi küldeményművészet számomra ezután következett. A párt működésének minden mozzanatáról 20-50 db-os borítékos levélben értesítettem a szűk baráti kört, ezek pecsételt kollázsszerű aktualizált munkák. Közben rendszeresen kitüntettem magam, a saját magam készítette kitüntetésekkel. Ahogy az elvtársak is egymást. Ezekből mára kis gyűjtemény kerekedett. A társaság nagy derültségére kitaláltam, hogy egy aznapi újságból, lehetőleg a kultúrpolitikáról szóló cikk egy kiválasztott mondatát géppapírra, mártogatós tollal, hogy még nehezebb legyen, 25x leírtam. Ezt a feladatot eretnek gondolataim miatt róttam magamra, igaz az ÖN-JAVÍTÓ-NEVELŐ MUNKA nem segített a leírt és magamra oktrojált gondolatok elfogadásához. Ez lett az ÖNBÜNTETÉS akció, melyet 1981. január 20-tól 100 napig folytattam. A nagy sikerre való tekintettel a rendszerváltás után meg kellett ismételnem, ekkor már többen önként vállaltak egy- két hetet magukra. Ez volt az ÖNBÜNTETÉS 2. Szamizdatban sikerült szereznem egy Orwell 1984 kötetet. A kényszerű analógiák felismerése megdöbbentett és G. O: feltétlen hívévé tett. Így a NIPp kissé átalakult, beleszövődött a most már külön is megjelenő NEW ORWELL, a küldeményekbe. A rendszerváltás után az első szabad választásokon, 1990 tavaszán a NIPp választási kampány keretében Budapesten a II. kerületben több helyen kiragasztottam a NIPp választási plakátját, illetve „A NIPPRE SZAVAZZ" feliratot fújtam arany színnel, sokszor szándékosan másik párt plakátjára is. A választások előrehaladtával mégis úgy láttam, nem méltó hozzám ez az egész, és maradok illegalitásban. Az orwelli gondolatok jegyében készült később, 1996-ban a Nemzetközi Groteszk kiállításon bemutatott SZAVAZÓGÉP, mely egy faszerkezet, parlamenti padsorokkal, benne ülő mozgókezű, fafigurákkal, melyeket három központi gomb nyomogatásával lehetett irányítani. Szokol rádió, az eddigi összes magyar címer kicsiben kifaragva, fa nemzetiszínű lobogók, és kicsi fatáblák, melyekre az egymásnak elmondott szidalmakat írtam, jegyzeteltem, egészítette ki a látványt. Ezzel a munkámmal fődíjat nyertem. Később a Jugoszláv háború alatt temető- készítő készletet mutattam be, egyfajta homokozó készletet felnőtteknek. A bajai Sziget fesztiválokon, öt éven keresztül mutattam be egy- egy G. Orwell szellemében készült munkát. A NEW ORWELL akcióim a mai napig folytatódnak. Mindezek készítése közben szobrokat, festményeket is készítettem így részt veszek a képzőművészet sok rendezvényén, kiállításán is. Egy ideje 100 példányos, F / F xeroxozott kivitelű, akvarellel színezett képes almanachot készítek, ebbe meghívtam néhány barátomat is közreműködőnek. Az általában 50 oldalas almanach mindig tematikus szám, művészetről szól, de mindig jelen van az orwelli gondolat. Az első volt a TORONY, ezt követte a KANNIBÁL, a legutóbbi a BUDAPESTIS címet viseli, és lassan, de készül a negyedik is.
Nadir O'Knox
(Szlaukó László képzőművész)

2008. augusztus