Czető Beaty

Czető Beaty1958-ban született Nyíregyházán, 1980 óta él és dolgozik Hollandiában. Festményei, (elektro)grafikái rendszeresen láthatók kiállításokon. Magyar-holland képzőmüvészeti projektek szervezésével, szakmai szövegek fordításával is foglalkozik. Kiállítása volt többek között: FMK Galéria Budapest, Galéria IX Budapest, Vasarely Múzeum Budapest, Kiscelli Múzeum Budapest, Magyar Műhely Galéria Budapest, Rákóczi galéria Miskolc / HU Stedelijk Museum Schiedam, Hollandia Galerie Vlaardingen, galerie Dutch-Art Rotterdam, Grafiekwinkel Inkt Hága, Museum Rijswijk, Korenbeurs és Pand Paulus Schiedam, 't Oude Slot Heemstede, galerie Hüsstege den Bosch, Gorcums Museum, galerie Buddenbrooks Hága, Las Palmas Rotterdam / NL

Hogy mikor indult a mail-art, nem tudom


Hogy mikor indult a mail-art, nem tudom.

A nagymamám 1909-ben született, mindig is szeretett levelezni. A leveleket, a borítékokat rajzokkal díszítette, főleg virágokkal. Valószínűleg nem volt a konstruktivizmus híve, a lapok szélét ollóval a legkülönbözőbb formákra vágdosta.
A mamám is szeret levelezni. Ő nem rajzol, nem díszít, de borítékai tele vannak meglepetésekkel: formák és színek kavalkádja tárul elém egy-egy boríték felnyitása után.

1980 óta élek és dolgozom képzőművészként Hollandiában.
Eleinte tele volt a levelesládám — család, barátok, tartottuk a kapcsolatot, a telefon drága volt, a computer még nem létezett, legalábbis nekünk nem.
A barátok lassan eltűntek, a család maradt, jöttek új barátok és a computer.
A levelesládám manapság napokig üres marad, de a mailbox mindennap tele. A villámgyorsan írt e-mailekre villámgyorsan válaszolok, majd megnyomom a delete-gombot. End of the story.

Mail art: fenomén Közép-Európában a 60-as, 70-es években.
A hollandoknak itt nehéz elmagyarázni, hogy ez mit is jelent/jelentett nekünk. Képeslappal politikai üzenetet küldeni? Hát az nem arra van, hogy színekkel, virágokkal gratuláljunk egymásnak, szülinap, névnap, akármi alkalmából?
Kíváncsi vagyok, hogy a magyar fiatalok értik-e, vagy ők is rohannak-e egy más jövő felé.

A globalizáció lassan eltünteti, vagy legalábbis nyitottabbá teszi a földrajzi határokat, de a nyelvi határok még mindig gátolják a spontán kapcsolatteremtést. Egy e-mailt csak akkor tudsz megírni, ha beszéled a nyelvet. A mail-art képi elemeivel, szimbólumaival áthidalja a nyelvi problémákat, ily módon segít a kapcsolatteremtésben. Connecting people.

Lehet, hogy eltűnik ez a fenomén, vagy átveszi a helyét egy újabb, az e-mail-art?
A computer segítségével villámgyorsan lehet stempliket, bélyegeket készíteni, képeslapokat, nyomtatványokat tervezni. Mostanában én is a computer segítségével vágok, ragasztok, a variációk sora végtelen.

Legnagyobb mail-art munkám egy installáció volt, melyet 2002-ben készítettem Diet Wiegman-nal Rotterdamban "Palackpostától a global stream-ig" címmel. Több száz palack, mindben cédula egy
e-mailcímmel, @-formátumban egy hajón felépítve. Mikor az üvegeket egy performansz keretében a Maas folyóba dobáltuk, a vízi rendőrség is spontán szereplője lett az akciónak... Annak ellenére, hogy az e-mailcímen kívül nem volt információ a cédulán, rengeteg reakció érkezett különböző országokból.
Connecting people.

Képzőművész vagyok, nem író — mint ebből a cikkből is kitűnik —, bár szeretek írókkal, költőkkel, zenészekkel dolgozni, projekteket szevezni. Főleg kétdimenziós munkákat készítek: akrilfestményeket, szénrajzokat, grafikát, elektrográfiát. A téma határozza meg, hogy melyik technikát választom, vagy az, hogy épp akkor mihez van kedvem.

Sokan és sokat írtak már munkáimról — expresszív, komplex, "flamenco puro" —, itt egy rövid idézet:

"Czető Beaty rajzokba és festményekbe foglalt, egymásba fonódott, állandó mozgásban lévő testei éppoly magától értetődőek és rejtelmesek, mint a nap mint nap érintkező, vagy egymást elhagyó testek a világ minden részén, faji és életkori megkülönböztetés nélkül. Testek érintkezése. Közeledés, vagy menekülés. Egyszerűen, de plasztikusan, virtuózan ábrázolva. Nem számít a nemiség, láthatatlan az arc. Akkor válik mindez a legizgalmasabbá, ha nem tudjuk, hogy közeledésről, vagy eltávolodásról van-e szó.
Egy ilyen témát választani — amiről szinte sosem beszélünk, amit inkább érzékelünk, mint látunk —, olyan, mint egy univerzális egyszerűséget, belső intimitást választani.
Ellenállás e bonyolult társadalomban, ahol az érzések szenzációja lassan eltűnőben van."
Nicole Hermans, művészettörténész