Nagy Stoica Georgeta

Nagy Stoica Georgeta

Képzőművész, designer, művésztanár. Kolozsvárott született 1954. május 4-én. A lon Andreescu Képzőművészeti Akadémián 1977-ben végzett, majd a drezdai Képzőművészeti Akadémián folytatta tanulmányait. 1988-tól él Magyarországon. Tagja a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének, a MAOE-nak, a Magyar Képző- és Iparművészeti Társaságok Szövetségének, a Magyar Festők Társaságának, a Magyar Grafikusművészek Szövetségének, a Magyar Elektrográfiai Társaságnak, a HUNGART-nak és a Győri Grafikai Műhelynek. 2006-ban az 1. Nemzetközi Spanyolnátha Küldeményművészeti Biennále nívódíjasa.


Véletlenszerűen, sor-, és értékrenden túli transzcendens folyamatok: röpködő pufók, androgün angyalkák, akik hozzák és viszik a postázott titkos üzeneteket, hangtalan üzeneteket, apró verébszárny-verdesés és a hófehér postagalamb-szárnycsapások közvetítésével; utasítások, parancsok a lobogók egyezményes és ezoterikus jeleivel, bonyolult lengetési szabályrendszerek, amelyeknek szárnyaszegett és ezüstösbarna, halványuló utóképeit látni a toscanai tájban, Benedetto Rovezzano pillérdíszítései..., írásjelek tükörben — önmagukra leképezhető, egyenesmenti szabályos alakzatrendszerek —; tükörírás, szövevényes, neurotikus kalligráfiák, címzések, melyeket csak szakszerűen metszett lúdtollal lehetett megvalósítani, hogy aztán mindörökké megfejthetetlenek maradjanak, ámen (fekete, kék és lila papok, fehér és zöld apácák, akik rajongó tekintettel fürkészik az eget, a cirruszok, sztratuszok és kumuluszok végnélküli áradását és azokat az észrevétlen, szárnyrezegtető puttókat, vagy a hullámzó drapériák mögött rejtőző kerubokat az anyagtalanul lebegő frigyláda díszeit). Küldemények. Címzések a borítékon, lezárt ablak, lehúzott redőny a borítékon. Rácsok. Feltörhetetlen pecsétek.

Mennyi véletlen! A tudatosság látszata. Képzet. Kép. Rekurzív sorozatok.
Megírom, megcímezem. Színes betűk. Magyar Királyi Posta. Posta Regala. Pecsét. A pecsét elmosódott. Kik ezek a titkos pecsételők? Titkos társaságok, Baphomet & Company. Szóltam, írtam, üzentem: a pecsétek legyenek tűélesek, tiszta rajzolatúak. Szépen metszettek, színesek. „Kérem, ne sajnálják a festéket! Mindenből a legjobbat kérem!"

Bélyegek. A Renaissance újjászületőben? Vagy mi van itt? Mi lesz itt? Tessék pontosan, tisztán pecsételni! Új bélyegeket, új pecséteket, új bankjegyeket és igaz szavakat vár a Haza! Haza akarok menni. Haza akarok menni! Mi is érdekel engem ebből az egészből? Leírtam érthetően: „Ce ma intereseaza pe mine, ca tema, ca forma si culoare? Clar! Tiszta. Tiszta, mint a forrásvíz. Csakis a játék: jocul, pe care cu greu il pot intrerupe, nem lehet abbahagyni, leköt, magához láncol. A címzettre soha nem gondolok. Nu ma intereseaza destinatarul. Nagyon messze van, és csak a titkosírást, a rejtjeleket érti, akarja megérteni."

Olcsó műfaj. A Magyar Királyi Posta Részvénytársaság kinyilatkozza: „A vágtázó inflációnak megfelelő ütemben, accelerando, ritmo di quattro battuta rendezzük a bélyegek árát." Mi lesz a sorsa a postán feladott, barna zsírpapírba csomagolt San Romanói csatának? Megbízhatsz a postában? Ez a lényeget firtató, az igazi műfajelméleti kérdés! A meghívásnak eleget kell tenni. A levélre válaszlevéllel illik válaszolni. Ma — mondják —, a levél, a papíroslevél elavult, fárasztó kibontani, elolvasni, megnézni, ma minden virtual and on-line, nem mail art, hanem e-mail art: digital mail art. Van egy képi gondolatod, üzeneted —  message —, azonnal online workflow, még meg sem száradt rajta a virtual colour, ugyanakkor olcsó. Mi lesz a mail art, (correspondance art) sorsa, ha megszűnik a posta, a Magyar Királyi Postát eladják a románoknak — teszem azt — , vagy a kínaiaknak? Cenzúra, öncenzúra, Tibet. Peking, olimpia, olimpiai emlékbélyegek.

Elküldjem, vagy ne küldjem el?
Kifizetődik? Ki fizet a végén. Ki fizeti a muzsikát?

Vívódások. 19 képet mellékeltem. Műhelymunkák. Lehetséges küldemények. Ha megérkeznek a címzetthez, látni fogjátok. Ez még nem Kína, hanem a Magyar Királyi Posta. Ugyanakkor, kérem, vegyétek figyelembe, hogy a bélyeg drága, napról napra drágább!

Budapest, 2008. augusztus 26.