Bán Olivér

Bán Olivér1977-ben született Nyíregyházán. A Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karán 2002-ben filozófia, 2006-ban magyar szakos diplomát szerzett. Jelenleg is Miskolcon él. Publikált többek között az Új Holnap, a Parnasszus, a Prae, a Palócföld, a Partium, az Együtt, az Ezredvég és a Zempléni Múzsa című folyóiratokban. Első kötete 2006 őszén jelent meg a Parnasszus Kiadó gondozásában Minden állomáson és megállóhelyen címmel.

Az e-mail papíron


Bán Olivér

A Miskolci Nemzetközi Operafesztivál Légyott/Mégse Légyott elnevezésű kísérőrendezvényét rendszerint a Miskolci Nemzeti Színház udvarán, a Déryné-kertben, egy késő esti órán, tehát rendhagyó időpontban tartják. De nem csak az esemény este 10 órai kezdése tér el a hasonló rendezvényeknél megszokottól.
A projekt a művészet újabb térhódítása a „külvilág" egy része felett. Az e-mailekre eleddig úgy tekintettem, mint a hagyományos levél személytelenebb, egyszerűbb, gyorsabb és gyakorlatiasabb jelenkori megvalósulására. Ezek alapján az elektronikus levél tehát jóval távolabb áll — és egyre inkább távolodni látszik — a művészettől, mint hagyományos, papíralapú őse.
Ha szembe akarunk szállni ezzel a folyamattal, és új teret szeretnénk nyitni az artnak, akkor adott a recept: rá kell szabadítanunk néhány költőt, írót, képzőművészt, vagy bármilyen alkotói vénával megáldott személyt az adott területre, ők majd — némi iránymutatás után — elvégzik a feladatukat. Valahogy így keletkezhetett a mailart analógiájára az ímélart. Hogy pontosan ki is indította el a folyamatot, nem tudni - bár most olvasom, hogy „a programot szervezte, rendezte, a kiadványt szerkesztette (...)" - mindegy. :-|
Jómagam 2004 óta publikálom az e-mailjeimet  — emlékeim szerint — kivétel nélkül a Légyott antológiákban. A Légyott antológia egy rendkívüli tárgy: nagyalakú, keményborítós, mint gyerekkorom mesekönyvei, de elegáns és exkluzív, mint azok a könyvek, amelyeket talán sosem lesz pénzem megvenni az antikváriumban. Ő van nekem helyettük. Ezt adja nekem az e-mail antológia, én pedig neki cserébe egy frekventált helyet a polcomon. Kölcsönös segítségnyújtás, vagymi.
Az e-mail antológia korlátoz, de kapukat nyit. A könyvben szereplő e-mailnek bizonyos terjedelműnek —  egy A/4-es oldalnál nem hosszabbnak —, nyomtathatónak kell lennie, de a kiadványképek közlésére is alkalmas, illetve szabadon élhet a szerző az e-mail nyelv beemelésével. Ilyesmikre gondolok: :-)
Amikor megérkezik a felkérés, egy kicsit pihentetem a dolgot, érlelem magamban, ahogy minden tematikus kötet esetében. Majd mérlegelek: élhetek a képes megjelenítési lehetőségekkel, vagy küldhetek puszta szöveges e-mailt. Az előbbi mellett az szól, hogy ilyenre máshol csak ritkán adatik alkalmam, utóbbi mellett pedig az, hogy szövegek létrehozásában még némi gyakorlatom is van. Természetesen számba kell venni a szöveges e-mail egyik legnagyobb előnyét, a Légyott-esten történő felolvasás lehetőségét. Bevallom, ilyen gondolatok is ébrednek bennem a téma által szükségszerűen felidézettek mellett. Ezért várok. Aztán a sok melléktermék leülepszik, megszületik a mű, az e-mail, de ekkor még nem papíron.
Hamarosan 2009. Bartók+Bécs. Ezzel együtt minden bizonnyal a kilencedik Légyott. Mert folytatódik a sorozat, ugye? Már nagyon várom.