Bujdosó Alpár

Bujdosó Alpár1935. december 18-án született Budapesten. 1954-ben érettségizett, majd Sopronban kezdte az egyetemet. 1956-ot az egyetem MEFESZ elnökeként érte meg, a Nagy Imre-kormány Kéthly Anna által vezetett delegációjának tagjaként New Yorkba utazott. Ezt követően évekig a külföldi magyar diákszövetség külügyi alelnökeként járta a világot, míg végül 1963-ban, elvégezvén az egyetemet, Bécsben telepedett le. 1964-től a Magyar Műhely munkatársa, 1973-tól belső munkatársa, 1978-tól szerkesztője. Kötetei: Zárt világ (1972), 1 és 2 között az erzsébet hídon (1980), IRREVERZIBILIA ZENEON (1985), Vetített Irodalom (1993), Csigalassúsággal (1995), avantgárd (és) irodalomtörténet (2000), 299 nap (2003). Irodalmi performanszai, kiállításai voltak többek között Párizsban, Utrechtben, Bécsben, Budapesten, Szombathelyen, Kalocsán, Érsekújváron, publikál(t) az Életünkben, az Új Hölgyfutárban, a Kortársban, az Új Írásban, az Élet és Irodalomban.

Titokzatos struktúrák



Miért gondolta a fest?, hogy ebbe a rajzolatba valamilyen üzenetet rejtettek? Akárhonnan is nézzük, els? pillantásra valamilyen absztrakt grafikát, hol s?r?bb, hol ritkább hálót veszünk észre. Annyira non-figuratív a rendszer, de igen-igen kevéssé expresszív is, hogy igazából kiolvasni alig tudunk bel?le valamit is.
Megfeszített figyelemmel néztük a rajzot. Két tenyerünket laposan arcunk-szemünk mellé tettük, amolyan szemellenz?ként, mint amilyen a lovaknak is van (meg a fest?knek), aztán egyik tenyerünket a homlokunkhoz illesztettük amolyan sirmliként, majd végül egy jól kihegyezett ceruzát karnyújtásnyira, hegyével felfelé, összehunyorított szemünk elé tartottunk, és lám: a rajzolat homogén vonalrendszerében néhány elrejtett ábrát, gyanús formát véltünk felfedezni. Kb. így:

De hát ez olyan, mint a politikusok beszédei: mindent elborító szóáradat, melyben jó, ha elvétve itt vagy ott találunk valami értelmeset, valami olyasmit, amit meg is tudunk, vagy érdemes is megjegyezni. Persze ne legyünk beképzeltek. A szó mesterei is hasonló cip?ben járnak. És ha már a cip?nél tartunk, akkor arról van szó, hogy a lábbeli túl nagy, az üregeket vattával, vagy papírral kell kitömni. Azt a bizonyos mondanivalót akár egy jól felépített táblázatban, vagy nyilakkal értelmezhet? vektoriális rendszerben is el lehetne mondani — sokkal rövidebben. Kíváncsi lennék, hogy egy három-négyezer oldalas könyvet mennyire lehetne így lerövidíteni.
Nos hát, ilyenek ezek a sifrírozott titkos üzenetek is. És lám mégis meg tudja fejteni az is, akinek nem szól. Mi sem jöttünk volna rá, ha Arthur Conan Degas nem segít. De a siker annyira fejünkbe szállt, hogy most már szisztematikusan kerestük az elrejtett üzenetet. És egyre több részletet fedeztünk fel:

Az els? kép két figurája valóban táncol. Hogy balettoznak-e, nem tudom, inkább úgy ropják a csürdöngöl?t, mint Colombina Izabellával, kézenfogva, egymást dobálva, ami — mint már írtuk — éles elutasítást váltott volna ki a néz?kb?l, ha nem a kötchei alagútban, a kíváncsi szemek elöl elrejtve, tették volna ezt. Lehet, hogy Köt-Che éppen ezt akarta az utókorra hagyományozni. Talán nem is lett volna tanácsos másképpen megfogalmazni a közleményt.
De mir?l beszél második képünk? Lehet, hogy a két figura rock'n'roll-ozik, vagy valamiféle rep-et ad el?. Ám ha nem ragaszkodunk feltétlenül a tánclépésekhez, akkor inkább úgy t?nik, mintha kemény box-meccsr?l lenne szó, és a bal oldali öklöz? éppen kiütötte volna a jobb oldalit. A bírót pedig már lerúgták a ringb?l, aki futólépésben, állandóan sípolva, igyekszik vissza a kötelek közé. (Hogy honnan látjuk, hogy sípol? Mint már mondottuk, kezünket szemellenz?nek, meg sirmlinek is használtuk, meg hunyorítottunk is. Nos, hát innen.)
Persze nem valószín?, hogy a Commedia dell'Arte szerves része volt az ökölvívás. Fenékberúgások, tökönr,úgások ugyan napirenden voltak még a 16. századi eredetiben is, és valószín?leg ezt a kötchei társulat is átörökítette. De a boxolás, a kiütés? Vagy esetleg forradalmi újításként vezette be Che a játékba? A jenki imperialisták vadnyugati vitákat egyszer?en eldönt? akcionizmusát? Igaz, eredetileg a Földközi-tenger népei találták ki antik id?kben az istenek tiszteletére. Pontosan megfogalmazott és betartott szabályokkal. Ám az id?k során annyira eldurvult, hogy a 4. században a keresztény Európában betiltották, és csak a 18. században fedezték fel újra. Hol? Angliában. Innen került a vadnyugatra is.
Most, hogy rájöttünk a forszára, egyre könnyebb kiegészíteni a képet. Már azt is felfedeztük, hogy a néz?tér alakjai is menekülni igyekszenek a bíró közeléb?l, mert lehet, hogy nemcsak a bírót, hanem az egész seregletet puhára verik most már:

Lehet, hogy Kötchén a boxolók szabadultak el. Mi pedig attól rettegünk, hogy itt és most az olvasók vesztik el minden gátlásukat (talán jogosan is), annak láttán, amit most megmutatunk. Nincs szó semmiféle cézári, Conan Doyle-i, catói vagy NSA-i kódolásról — csupán arról, hogy különböz? képek, rajzok, vázlatok különösen alkalmasak az elidegenítésre. (Err?l jut eszembe: annak idején — de ez már nagyon-nagyon régen volt, valamikor az ezerkilencszázötvenes évek közepe táján — szoros kapcsolatban voltam az NSA-vel. Együttm?ködtünk. Csakhogy akkor e rövidítés feloldása a National Student Association volt. Azt, amire most használják, CIA- nak hívták, és anyámat sógorom azzal vigasztalta, hogy az — ti. a CIA — diákegyeseület. Ma már nem tudom mi az igazság: CIA, NSA — mind egyre megy?)
De vissza a képek elidegenítéséhez: tényleg ma már minden vizualitás szinte kínálkozik az elidegenítésre. És a mi esetünkben ludasok nem csak mi vagyunk: a számítógép is, mely terített asztalon kínálja a lehet?ségeket. A mindenféle lehet?séget. A számítógép. No, ez is megér egy misét. Minden írás, minden közlemény elején nagy, vastag nyomtatott bet?kkel fel kell hívni a címzett, az olvasó figyelmét arra, hogy
AZ ALÁBBI SZÖVEG SZÁMÍTÓGÉPES HAMISÍTÁS!
Vagy arra, hogy az alábbi rajz, figura, ábra
SZÁMÍTÓGÉPPEL KÉSZÜLT ÉS IMÉLEN POSTÁZTÁK!